Párkapcsolati problémák

                                                     

Életünk egyik sarkalatos, meghatározó pontja a párkapcsolat, mert mindannyiunk egyik legfontosabb vágya, hogy megtaláljuk a hőn áhított szeretetet, szerelmet, azt a bizonyos kapcsolatot, amiben kiteljesedhetünk.De akkor miért él annyi ember egyedül, miért nő a szétszakadt családok száma, miért nevelik annyian egyedül gyermekeiket, miért jellemző az elmagányosodás folyamata? 


A boldogtalan párkapcsolatra az általános megoldás a szakítás, válás, hogy azután ki-ki kezdhesse az egészet újra egy új és remélhetőleg" jobb" társsal. Ezzel a "megoldással" rengeteg fájdalom jár. De talán még ennél is rosszabb, mikor a felek úgy döntenek, hogy életük végéig bent maradnak egy kiüresedett kapcsolatban, majd boldogságukat különböző pótcselekvésekben keresik. A párkapcsolat nem egy állandó, mozdulatlan, merev állapot, hanem egy lelki, szellemi utazás, amely két folyamatosan változó ember között alakul ki. 


Egy párkapcsolat ideális esetben vonzalommal kezdődik, folytatódva romantikus együttlétekkel és szenvedéllyel. Kialakul a szerelem.
Ilyenkor úgy tűnik, a találkozás örökre szól, végre megtaláltuk a boldogságot. Istenítjük, különlegesnek tartjuk a másikat.
Ebben az élethelyzetben bizonyos kémiai hírvivő anyagok, azaz a hormonok (pl. szerotonin, adrenalin, fenil-etilamin, tesztoszteron, ösztrogén stb.) hangolják szervezetünket a megfelelő állapotra. Idővel azonban ezek a folyamatok lecsengenek és ismét "józanok" leszünk, visszatér a "normális" tudatállapot. Csendesednek az érzelmek,a szenvedély alábbhagy, előtérbe kerülnek a partnerek "hibái". Felfedezzük, hogy bizonyos dolgokról a másik másképp vélekedik mint mi, a miénktől eltérően más szokásai vannak. Felmerülnek olyan kérdések, problémák, amik a kapcsolat elején nem voltak láthatóak. Az összhang felbomlik.Csalódottak, dühösen leszünk és haragunkat a másikra hárítjuk. Őt okoljuk azért, hogy már nem vagyunk "boldogok", hogy már nem működik..... Nem működik, mert szépen, csendben belépnek a tudatalatti folyamatok... Valójában partnerünk szemében gondviselőnket keressük.
Keressük a feltétel nélküli szeretetet, szükségleteink feltétel nélküli kielégítését, mint pici gyerek korunkban, amikor elég volt egyet jelezni és máris megetettek, megitattak, tisztába tettek minket, figyeltek ránk. Tudatalattinkban formák, képek érzések raktározódtak el az édesanyánkkal, édesapánkkal való kapcsolat alapján, az ő, számunkra negatív tulajdonságaikkal együtt, ami később alapja lesz az ideális partnerről elképzelt képeknek. Később, felnőttként öntudatlanul is ilyen társat keresünk. 


És még nem beszéltünk a nemi szerepek kibillenéséről. Ugyanis sok párkapcsolat végét okozza a nemi szerepek felcserélődése. Ezt a korunkra annyira jellemző problémát generációs programok idézik elő, vagyis olyan viselkedésminták, amiket anyáról leányra, apáról fiúra örökítettünk. Emiatt otthon a férfiak nem érzik magukat férfinek, a nők pedig nem tudják nőiségüket megélni, így gyakran kívül, egy másik kapcsolatban keresik a hiányra a megoldást, a boldogságot. És máris itt a zsákutca. Ugyanis, ha kibillent családmodell "működtet" minket, akkor egészen addig, amíg ezt át nem alakítjuk magunkban, csak kibillent szerepet élhetünk, és így önmagunkhoz hasonlóan csak kibillent társat vonzhatunk be életünkbe.


A megoldásra itt sem elég tudatosan törekedni, mert az csak ideig-óráig segít. A válaszok a tudatalattiban vannak, így csak terápiás módszerrel érhetünk el tartható eredményt.Tehát fontos, hogy a kezdeti extázis elmúltával a különféle emberi játszmák helyett vállaljuk fel felelősségünket és gondolkodjunk el azon, hogy egyedül mi tehetünk körülményeink javításáért. Belső munkával esélyt kapunk arra, hogy elromlott kapcsolatainkon javítsunk, vagy ha erre már nem látunk lehetőséget, új esélyt adjunk egy következőnek.


Vécsey-Hlinka Csilla

---

Transzperszonális pszichológiahere

Olykor megtörténik velünk, hogy negatív érzések törnek ránk, mint például harag, önsajnálat.Eluralkodhatnak rajtunk, például a magánytól, szegénységtől, veszteségtől, haláltól való félelmek. Azt érezhetjük, hogy életünk irányítása kicsúszott a kezünkből, hogy másoktól, és külső körülményektől függünk. Úgy gondolhatjuk, nincs választásunk, döntéslehetőségünk. Ebben az állapotban hajlamosak lehetünk mindenben csak a rosszat látni, kritizálni.
Nem vagyunk képesek észrevenni és hálásnak lenni a velünk történő pozitív dolgokért.
Így, ha például probléma adódik a párkapcsolatunkban, kritizáljuk a másikat, őt okoljuk a boldogtalanságunkért. Elfelejtünk akár egy picit hálásnak lenni azért, hogy van családunk, van kit szeretnünk, és hogy minket is szeret valaki. Ha életünkben anyagi probléma bukkan fel, kritizáljuk a körülményeket, szidjuk a sorsunkat és másokat, ahelyett hogy csak egy picit hálásak lennénk azért, amink van, hogy van mit ennünk és van hol aludnunk.


Nem vesszük észre, hogy beidegződött gondolatainkkal mókuskerékben vagyunk, hiszen amire figyelmünk irányul, oda áramlik energiánk is.


Ha tehát negatív dolgokra koncentrálunk, akkor negatív érzések, dolgok vesznek minket körül. Ezek a negatív érzések irányítják életünket, egészségünket, párkapcsolatunkat, anyagi helyzetünket, vagyis egész sorsunkat.
Nem baj, ha olykor belekerülünk ebbe az állapotba, de célszerű tudatosítani magunkban, hogy éppen áldozati szerepet játszunk. Ha úgy érezzük fontos számunkra, hogy sorsunkat kezünkbe vegyük és ez által egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb életet éljünk, itt az ideje annak, hogy felkeressünk egy szakembert és segítséget kérjünk.
Mert, ha békére és harmóniára vágyunk, akkor magunknak is békéssé kell válnunk. Azonban ahhoz, hogy ez megtörténhessen, változásoknak kell megtörténnie bennünk. Erre viszont nem elég tudatosan törekedni, hiszen a tudattalan tartalmazza a legtöbb információt és energiát. A tudatalatti tartalmazza azokat a megtapasztalásokat és lenyomatokat, ami alapján jelenlegi viselkedés és magatartásformánk kialakult, így a változásra is csak a tudatalatti programok megváltoztatásával vagyunk képesek.
Az általam használt módszerek segítségével lehetőség nyílik a tudatalattiban lévő negatív érzések, a bennünket irányító "programok" beazonosítására, polarizálására és feldolgozására. Így válik lehetővé személyiségünk fejlődése, egy magasabb szintre lépés.
Ennek azért van jelentősége, mert a szeretet, elfogadás, hála, béke érzését csak magasabb tudatállapotban tudjuk megtapasztalni.  

Vécsey-Hlinka Csilla